Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003

Magyari István ford.

„A történelem, pontosabban az általunk kikevert történelem egy eldugult klozet. Folyton lehúzzuk, mégis visszajön a szar." (151. o.)

„Harmincadika keddre esett. Az évekig tartó veszteglés ellenére a Gustloff motorjai egyenletesen jártak. Enyhén hullámzó tenger, hózápor. Étkezési jegy ellenében a belső fedélzeteken levest és kenyeret osztottak." (157.o.)

„A tengerész-kisegítők közül csak ketten vagy hárman élték túl, ők később gázszagról beszéltek és a fürdő falán szétrobbanó üvegmozaik szilánkjai által darabokra szaggatott lányokról. A gyorsan emelkedő vízen hullák, emberi testrészek, vajas kenyerek és más vacsoramaradékok sodródtak. Kiáltás csak elvétve hallatszott." (173-4.o.)

„Félrebillent fejjel – kőszürke szeme így szinkronba került a róka üvegszemével – fókuszált Anya a magáét mondó szakértőre. Ott ült, és mozdulatlanul figyelt, hogyan festi alá a papírzörgés apai alkalmatlanságom vezérmotívumát, s hogyan kerekedik ki ebből füleinek tetsző muzsika." (254.o.)